Ha én rózsabokor volnék,

válladra hajolnék.

Árnyékomban pihenhetnél,

Ha én rózsabokor volnék.

Ha én rózsabimbó volnék,

soha ki nem nyílnék.

Reményedet őrizgetném,

Ha én rózsabimbó volnék.

Ha én nyíló rózsa volnék,

el sosem hervadnék.

Mindég kerted dísze lennék,

Ha én nyíló rózsa volnék.

Ha én rózsaszirom volnék,

lábad elé hullnék.

Minden lépted ékíteném,

Ha én rózsaszirom volnék.

De ha egyszer leszakítnál,

kinyitnál vagy rámtaposnál,

azonnal meghalnék.

Hasonlat

Nézd a pávát, mint riszálja

popsiját, s a tollat rajta!

A hatalmas napernyőjét

óriás gőggel fitogtatja.

Díszes tollát szétterítve

vészes rikoltása hallik;

lábát kényesen emelve

farka hátra-hátrahajlik.

Begye – mint aki labdát nyelt –

kegyetlenül fel van fújva,

azt gondolnád, mindjárt pukkan,

és kicsi kakas lesz újra.

Ugyan nézd már, milyen büszke!

Pedig csak a külseje szép.

Azt hiszi, hogy minden tyúknak

elnyerheti így a kegyét.

Hogy bírná a lelkem szusszal,

ha minden tyúk ráhajtana?

Kisebb benne a kurázsi,

mint a díszes tollazata.

Fajtájára az jellemző:

hiába ígér sokat,

hogyha tettre kerül a sor,

a farka bizony lelohad.